Adullám OEH

Az Adullám Evangélista Szolgálatok szerteágazó, határokon átívelő evangelizációs, tanító, és karitatív munkájának bemutatása (…a teljesség igénye nélkül)

2011. október 22.

 

 

2011 nyara

Isten kegyelméből rengeteg előre mutató, és pozitív dolog történt velünk, és köztünk 2011 nyarán.
Hálásak vagyunk Istennek mindezért!
Az idén nyáron történtekről Horváth Ede személyes hangvételű beszámolóját itt olvashatjátok: http://effata.info.hu/2011-beszamolo/

Börtön-hírek
2011. 05.10.

Április 20-án, a szegedi Csillagbörtönben nagy sikerrel előadtuk a Rock Passiót. Alig ért véget az alkalom – épp a hangosítás pakolásával foglalatoskodtunk – de újdonsült fogvatartott barátaimmal már azon járt az eszünk, hogy ezek után vajon milyen folytatás következhet… Mert mindnyájan azt éreztük: folytatni kell!

A múlt szombaton aztán ismét a Csillagban jártam.

Folytatás…

 

Rock Passió a szegedi Csillagbörtönben
2011. 04.20

Részletes beszámolónkat elolvashatod az Effata honlapján: http://effata.info.hu/category/rock-passio/

Franciaországi út
2011. február 28-március 4.

2011. február 28-án – napra pontosan egy évvel a londoni utazásunkat követően – Szabó Csaba testvéremmel ismét útra keltünk. A célállomás ezúttal Párizs-Orly repülőtere volt. Párizsból a Dél – Franciaországi Áles városába utaztunk, ahol egy kedves, szegedi, keresztény ismerősöm Horváth Ágnes várt bennünket. Utazásunknak célja kettős volt. Egyfelől Ágnesnek segítettünk (hazahoztuk az autóját, mert le kell vizsgáztatni) másfelől Ágnes ismeretségén keresztül kapcsolatot létesítettünk néhány helyi keresztény csoporttal.

Az utazás, az új élmények, a rengeteg gyönyörű látnivaló ismét egy életre szóló élménnyel ajándékoztak meg bennünket. Párizs valóban “megér egy misét”. A francia keresztény testvérekkel való találkozás, barátkozás, és a köztük való szolgálat igazi áldás volt mindannyiunk számára. Reményeink szerint a jövőben bőven gyümölcsözőkké válnak.

A többiről beszéljenek inkább a képek:

 

Februári Adullám evangelizációs körút
2011. 02. 18-19-20.

„Áldott az a szolga, akit az ő ura, mikor hazajön, ily munkában talál.” Mát. 24,46

Az elmúlt hétvége ismét „munkában” találta a „Nyújtsd ki kezedet Jézusért Gyülekezet, Adullám Evangélista Szolgálatok” tagjait. Voltak, akik a Dunántúl településein hirdették Jézus örömhírét, mások az ország keleti végében tevékenykedtek. Szabó Csaba, Csonka Olivér evangélisták, és jómagam – Bozsoki László nemzetközi evangélistával kiegészülve – a déli végeken szorgoskodtunk.

Már többször is kifejtettem abbéli meggyőződésemet, hogy az internet – ha jó célokra használják – hatalmas áldás lehet. Akárcsak pár évvel ezelőtt is nagyon nehéz, és körülményes lett volna egy olyan körutat megszervezni, mint amin ezen a hétvégén részt vettünk.

A keresztények körében népszerű Mennyei Királyság Klub ( http://mennyeikiralysag-club.ning.com ) közösségi portál alapítója és tulajdonosa, az Ausztráliában élő Lisa Szanyel azzal a kéréssel fordult Szabó Csabához, hogy látogasson meg néhány klubtagot, – a Szerbiai Vajdaságban – Kishegyesen lévő magyar keresztény családot. A család tagjai betegségekkel küszködnek, és igen nagy szükségük van a vigasztaló, jó szóra, és a cselekvő, Krisztusi szeretetre.  A kérés mellé – a felmerülő költségekre támogatásként a Föld túlsó oldaláról – még nagylelkű pénzadomány is érkezett. Február 18-án, pénteken útra keltünk.

A határon gyorsan, és mindenféle problémáktól mentesen keltünk át. Szabadkán csatlakozott a csoportunkhoz Csaba régi barátja Szabó Károly lelkipásztor is. Károly testvérünk vállalta, hogy látogatásunkat követően rendszeresen meglátogatja, és lelkipásztori szolgálatával támogatja a kishegyesi famíliát.

Kishegyesre érve szó szerint tárt kapukkal várt ránk Szűcs Misi bácsi, és kedves felesége Irénke néni, és az unokájuk Szabolcs. Nagy szeretettel, és tisztelettel fogadtak bennünket. Indulásunkkor Csaba megemlítette, hogy a világ számos részén több tucat keresztény imádkozik, és böjtöl azért, hogy Isten kegyelme, és szeretete nagy erővel áradjon ki e szolgálat alkalmával. Szinte az első pillanattól fogva éreztem ennek a szellemi támogatásnak a jelenlétét, és erejét. Egy hasonlattal élve úgy éreztem magam, mintha a föld hője által előmelegített termálvízbe sétáltam volna bele. Rettenetesen utálom a hideg vizet… számomra kész szenvedés a hideg Balatonba való belegázolás. Ezzel szemben nagyon szeretem a termálvíz kellemes melegét. Ezt az alkalmat azok az értünk, és a vajdasági családért elmondott imák, és böjtök készítették elő, „melegítették” fel, és tették áldottá!

Kedves odaszánt szívű testvéreink mindenfelé e hatalmas glóbuszon… hálásan köszönjük! Ne hagyjátok abba az értünk mondott imáitokat!

A családtagok Szabó Csabát már „ismerősként” fogadták, hiszen – igaz személyesen még nem találkoztak – de az interneten megtalálható Adullám videókon már többször is látták, és hallották őt szolgálni. Misi bácsiék a szép és rendezett családi házukba vezettek bennünket. Nagyon kedvesen üdítővel, és rágcsálnivalóval kedveskedtek nekünk, majd beszélgetésbe kezdtünk. Beszéltek az életükről, szóba került a vajdasági magyar lét különféle aspektusa, a hétköznapok kihívásai, az ország rossz gazdasági helyzete, a betegségek, amelyek rájuk támadtak… és közben mindezt át és átszőtte a Jézusba, mint megváltóba, és szabadítóba vetett hitük. Beszámolójukból kiderült, hogy nagyon sok szenvedésben volt osztályrészük, és a sok-sok bajban a Jézusba vetett hit volt számukra a megtartó erő. Összeszorult szívvel hallgattuk őket.

De nem azért mentünk hozzájuk, hogy keseregjünk, hanem a Jézusba vetett hit, remény, és szeretet nevében, és erejével. Legyen az ember élete bármennyire nehéz, a körülmények ereje akármekkora, a mi Istenünk – ha hittel segítségül hívjuk az Ő nevét – ígéretéhez híven megsegít. Nem valamiféle „vallásos áhítat” megtartására készültünk. Harci eszközünk Isten kinyilatkoztatott Igéje, és a Szentszellem ereje volt. Egy akaraton hittünk benne, hogy Isten jót tervezett ennek a kishegyesi családnak. Az ébredés evangélistáiként az életnek, a szabadulásnak, a gyógyulásnak az Igéit szóltuk ki Misi bácsira és Irénke nénire. Dalainkkal, szavainkkal, és megvallásainkkal dicsőíteni kezdtük azt az Istent, aki a múltban a kősziklából vizet fakasztott, halottakat támasztott fel, és semmi sem lehetetlen a számára. Isten Szelleme nagy erővel kiáradt! Könnyek jelentek meg a szem párakban… Misi bácsiék – bár nem ismerték minden dal szövegét, de – szellemben teljesen ráhangolódtak, és bekapcsolódtak a dicséretbe, majd a szívből fakadó imádatba. Isten megajándékozott bennünket jelenlétének, és szeretetének dinamikus, és erőteljes érzetével. Köztünk volt, és szeretett mindannyiunkat!  Közben fizikai szemeink számára láthatatlan módon gyógyítani kezdte testi, lelki, és szellemi sebeinket.

Szabó Csaba testvérünk ezt követően a konkrét szükségekért imádkozott. Külön Misi bácsiért, és külön Irénke néniért. Misi bácsi az ima végén megkönnyebbülten mosolygott, és örömmel jelentette a fájdalma jelentősen csillapodott. Dicsőség érte Istennek!

Ekkor érkezett meg Szabolcs, Misi bácsiék unokája, valamint két testvérnő. Szabolcsot az előző este durva támadás érte, amelyben a kulcscsontjáról egy darab letörött. Csaba érte is imádkozni kezdett. Csaba elmondása szerint hatalmas erő szállt rá az ima közben. A tenyere szinte égett, miközben kezét a törött csont fölé helyezte. Csaba arra utasította Szabolcsot, hogy tegyen valami olyan mozdulatot, ami idáig fájdalmas volt számára. Szabolcs örömmel konstatálta, hogy a fájdalom megszűnt.

A szolgálatunk végén Irénke néni az ebédlőasztalhoz invitált bennünket, ahol igazi – szeretet, és mindenféle finom ízekkel teljes – Dél – vidéki gasztronómiai élményben volt részünk. Irénke néni! Az Isten áldja a kezeit! Minden csodálatos volt! Köszönjük!

Az ebédet követően hálát adtunk Istennek minden kegyelméért, szeretetéért, és megköszöntük Misi bácsiék vendégszeretetét. Hisszük, hogy Isten valamit most elkezdett köztük! Amit pedig Ő elkezd, azt véghez is viszi, be is fejezi!  Reméljük, hogy ezt a kedves vajdasági családot hamarosan viszont láthatjuk!

Február 19-én, szombaton, ismét Szegeden szolgáltunk. Felekezetközi Ébredési Evangelizációt tartottunk a Port Royal étterem pincehelyiségében. Hálásan köszönjük a Mustármag Gyülekezet és Takács Géza lelkipásztor segítségét! Géza pásztor közbenjárására lehettünk jelen ezen a helyen. Örömmel láttuk, hogy a mostani alkalomra még többen jöttek el, mint a pár héttel korábbira.

Miközben most arra készülök, hogy írjak valamit erről az alaklomról… érzem, hogy ez most kemény dió lesz.

Mert ugyebár vannak a nyilvánvaló, látható, hallható, a természetes érzékelésünk számára megtapasztalható dolgok… és vannak a természetfeletti világból kiinduló – és csak a Szentszellemmel betöltekezett emberek számára érzékelhető, értelmezhető, és felfogható dolgok. Testvéreim! Ez az alkalom annyira erőteljes, TŰZes, és áldott volt, amilyenen, én Szegeden ezelőtt még SOHA nem voltam! Hallelúja! Dicsőség érte Istennek!

Örömmel hirdetem, hogy Isten nem feledkezett meg Szegedről, a szegediekről! Legyen bármekkora az okkult tevékenység mértéke, és ereje városunkban, Isten ereje hatalmasabb, és erőteljesebb azoknál! Ámen!

„…de ahol megsokasodik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Róm. 5,20”

 

Mi, akik jelen voltunk ezen az alkalmon, mind megtapasztaltuk ennek a fajta „bővölködésnek” az erejét! Szabó Csaba, Bozsoki László, és Csonka Olivér testvéreink szolgálatai – hitem szerint – egyfajta áttörést hoztak el Szeged számára.

Szeretném kiemelni László testvérünk szolgálatát. László az elmúlt évek során szinte bejárta már az egész világot. Isten egy olyan erőteljes evangélista kenettel ajándékozta meg, amely csodálatosan hatékonyan működött az afrikai dzsungelekben, az ausztrál sivatagban, a Karib – szigeteken, vagy India nagyvárosaiban egyaránt.

Amikor meséltem neki Szegedről, a rengeteg múltbéli evangelizációról, rendezvényről, programról, stb. az energiáról, amelyet az elmúlt húsz év során beleinvesztáltunk ennek a városnak a szellemi ébredésébe… majd megemlítettem neki a csalódásainkat, és az ellenség meglepő erejét… csak annyit mondott nekem:

-          Ede térj meg!

Már megint kissé nagyképűnek tűnt számomra a megállapítása… Isten bocsássa meg nekem, néha valóban nem egyszerű László testvér stílusán, és mondandóin kiigazodni, de később ismét neki adtam igazat… teljesen igaza volt!

Meg kell térnünk szegedi testvéreim!

Isten nálunk is ugyanaz, aki Afrikában, a legnagyobb aszály idején – muszlim fegyveresek gyűrűjében – László testvérünk imájára hatalmas felhőszakadást, és éltető vizet adott a szomjas népnek! A mi Istenünk Szegeden is ugyanolyan hatalmas, mint Indiában, amikor az Ige hirdetése közben a helyi boszorkányok összeestek, a földre zuhantak László testvér (és a benne élő mindenható, és dicsőséges Isten) jelenléte előtt, majd feltápászkodtak, és megtértek.

László testvér bátran hirdeti, hogy az ébredés megérkezett, és jelen van, mert ő itt van! Mert az Úrnak Szelleme van őrajta! Emberek! Az Úrnak Szelleme van mirajtunk is, ha megtértünk, és újjászülettünk! Bozsoki testvér arra buzdított mindannyiunkat, hogy fogjuk fel ezt végre, higgyünk benne, és használjuk az Isten – gyermeki örökségünket! Éljünk bátran, és bölcsen azzal a hatalommal, amelyet Istentől örökségül, érdemtelenül, ajándékba kaptunk! László testvérünk élete a példa arra, hogy Isten használja azokat, akik tudatára ébredtek mindennek, akik elfogadták Jézust, és segítségül hívták a Nevét!

Ez a hit embere, felkent pásztor, gyülekezetplántáló, vezető, és evangélista szolgált nálunk! Isten erejével! Hogy mi történt? Bárcsak többen megtapasztalhattátok volna!

Itt vagyok bajban… mert ugyebár minden ugyanolyan volt, mint máskor… de… valahogyan most eltakarodott az útból minden akadály! Isten Szelleme pedig szabadon szárnyalt! Mi pedig önfeledten fürdőztünk az élő vizek áradatában! Abban a „szerencsés helyzetben” lehettem, hogy Bozsoki László mögött ülhettem miközben a prédikációját mondta. Közben… láttam az arcokon a változást! Valamiképpen éreztem, sőt láttam az öröm, a remény, a hit fellobbanását az arcokon, a szemekben.

Ne értsetek félre! Nagyon távol áll tőlem a hit közegében feltűnő személyi kultusz minden formája! Hittel vallom, hogy egyedül Jézusé minden dicsőség, mindenkor, mindenben! Ámen! Nem akarok László testvér „rajongóvá” sem válni. (Ugyanakkor nagyon megszerettem vidám, laza személyiségét) Istent dicsőítem, és csodálom László életében, és szolgálatában!

Ezen a hideg, februári napon Szeged, és a szegedi keresztények új reményt kaptak. Csonka Olivér evangélista szolgálatában egy látomását osztotta meg velünk, amelyet Bozsoki testvér beszéde alatt kapott. Egy lajtorját látott, amely lenyúlt a megnyílt égből, és egészen Szegedig ért. Ezt a jelet Isten cselekedeteként, és jóindulata megnyilvánulásaként értelmezte. Olivér arra buzdított bennünket, hogy térjünk vissza az első szeretethez! Olivér Jákob történetére utalt. Bétel neve annyit tesz: az Isten háza.  Amikor Istent választjuk – visszatérünk az első szeretethez – akkor megnyílik a menny felettünk, leereszkedik az a létra, amint azt az 1 Mózes 35-ben olvassuk.

Ezen a szombaton sokan visszatértünk az első szeretethez, és a létra lejött közénk. Most rajtunk múlik, mihez kezdünk ezzel! Ébresztő Szeged!

Vasárnap, február 19-én, Érden különleges alkalmat tartottunk. Szabó Csaba testvérünknek február 21-én van a születésnapja. Az érdi és budapesti testvérek nagy szeretettel, és egy hatalmas tortával köszöntötték az Adullám alapítóját és vezetőjét. Természetesen ettől még nem maradt el az alkalom, amely ezúttal is Isten szeretetéről, erejéről, és hatalmáról szólt.

Ede

Felekezetközi gondolatok
2011. 02.13.

A tegnapi, érdi Adullám alkalmon Szabó Csaba testvér egy rendkívül érdekes, és időszerű gondolatsort osztott meg a hallgatóságával.

A közelmúltban újabb, nagy, pozitív változás történt az Adullám OEH életében, amikor teljes jogú taggá vált a Bozsoki László nevével fém jegyzett, és általa megalapított  “Nyújtsd ki kezed Krisztusért Szeretet Gyülekezetben”. A két csoport vezetősége között régi barátság, és szövetségesi, jó viszony állt fent idáig is, amit ezzel a lépéssel most még szorosabbá fűztek. Ezek után az Adullám Szolgálatok ennek a gyülekezetnek az égisze alatt folytatja magyarországi, és nemzetközi evangelizációs, tanító, és karitatív tevékenységeit.

Csaba testvér ennek apropóján vezetett egy elmélkedést a “felekezetköziség” értelmezéséről. Időszerű, és – sajnos néha – fájdalmas téma, ami számos félreértésre is okot adhat.

Felekezetközi.

Maga a fogalom sokak számára értelmezhetetlen, és ismeretlen. Ha az ember a “felekezetközi” kifejezésre rákeres az interneten jobbára különféle rendezvények hírei, és a magukat felekezetköziként aposztrofáló szervezetek, és csoportok honlapjai kerülnek elő. Az ökumenéről, és az ökumenikus mozgalmakról már többen is hallottak, de a “felekezetközi”, a “felekezetköziség” számos ember számára viszonylag új keletű, és ismeretlen fogalom.

A “felekezetközi” definiálása, és az elmélet kőbe vésése ezúttal is elmaradt. Csaba testvér ezzel szemben az életből vett példákkal illusztrálta, hogy számára mit jelent a “felekezetköziség”.

Az utolsó időket éljük. Furcsa létállapot… A kereszténység szétszabdalt, és megosztott. Keresztény címszóval néha egymásnak – és sajnos, sokszor magának a Bibliának is – ellentmondó tanítások terjednek mindenfelé. Milyen sokan hirdetik magukról, hogy velük van az Isten!  Sokan vallják magukat ilyen-olyan ősi felekezet, vagy gyülekezet tagjainak, és szentül hiszik, hogy csak – és egyedül üdvözítő módon – náluk van jelen az igazság. Magukat az első apostolokig visszamenőleg származtatják, és az üdvösség egyik előfeltételének tartják a felekezetükben való tagságot stb. Jó nagy a… káosz. Ebben kell valahogyan eligazodnunk. Ki kell jelölnünk bizonyos határvonalakat, amelyeken az Istennek való engedelmesség miatt egyszerűen nem léphetünk át.

Mert nem az az igazi egység, hogy minden magát kereszténynek valóval együvé tartozunk. Ez a fajta látásmód hamis, igaztalan, és antikrisztusi. A New Age mozgalmak hirdetik azt az “egységet” ami egyfajta szellemi moslékká kotyvasztja össze az ilyen-olyan spirituális, szellemi tanokat. Olvassuk csak el figyelmesen Jézus főpapi imáját!

“De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” “Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Jn 17,20-24

…úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned…

Ezt a részt szokták igen sokan figyelmen kívül hagyni.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.[Jn 1,12]

Akiket más vezérel, azok valaki másnak a fiai.

Szétszabdaltság van. Ez egy állapot, amit örökségbe kaptunk elődeinktől. Tanulmányozva a fenti Igerészeket, valamint a múlt történéseit, hibáit és erényeit most már tisztán láthatjuk, hogy nem minden szakadás az Ördögtől való.

Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.
1 Korintus 11.19

Igen, ámen, így van! Romlott kenyérből ki akar enni? Ha elégtelen a táplálék, az ember elmegy és keres magának megfelelőt. Sokan nem értik ezt, különféle félelmek, embertől származó vallásos előírások, parancsolatok, és törvények vezérlik őket és inkább maradnak a dohos, és penészes “romlott kenyérnél”. Azonban, ha meghallják az igazságot, az őket is szabaddá teheti! Csak szánják magukat oda a helyes Istenismeretere! Szánjanak időt az Ige tanulmányozására.

Isten vigasztaló, bátorító üzenete számunkra is erőteljesen szól:

De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem;  hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által,  úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Róma 5.20-21

Jó reménységgel bízhatunk benne, hogy ez az Igevers előrevetíti a jövőnket. Amit Isten az ígéretéhez híven saját maga fog kimunkálni számunkra.

Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi,  és aki ezt öröktől fogva tudja. ApCsel 15,16-18

Dicsőség Istennek! Neki, “aki véghezviszi és aki ezt öröktől fogva tudja.” Eljött a helyreállítás ideje! Új szelek fújnak! Valami visszavonhatatlanul elkezdődött! Krisztus testét új illat járja át! Tavaszi zsongás van mindenfelé!   Vannak, akik teljes erejükkel kapaszkodnak, ragaszkodnak a régi keretekhez, szokásokhoz, liturgiákhoz, énekekhez, stb. mások felszabadultan, és örömmel húzzák fel vitorláikat, és útra kelnek, amerre csak ez a szél fúj!

Egyszerűen bűn elutasítani az összefogásban, az együttműködésben, a terhek bölcs megosztásában rejlő erőt, és lehetőségeket! Maga Isten éli elénk, az igazi EGY-séget, az Atya és Fiú egysége példázza leginkább azt amire el vagyunk hívva mi is. (Jn 17,21; 10,30)

Ó mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor. (Zsoltárok 133)

Mindenkinek döntésre kell jutnia. Együtt “vitorlázik” a többiekkel, és segít a nagyszámú halak begyűjtésében, vagy horgonyt vet, és ellenáll a szél fúvásának… Én lassan két éve az Adullámmal hajózom. Közben voltam már “tengeri beteg” is – sokszor kemény ez az életmód, nem mindig olyan jó élmény az utazás – de hálás vagyok Istennek, hogy láthatom, hogy MŰKÖDIK A DOLOG! Mert növekedést látok magam körül, a testvéreim életében, és magamban is. Kitartóan gyűlnek a halak a hálóban, és megy előre a munka! Dicsőség érte Istennek!

Ede

U.I.: Vannak, akik szerint ezeknek a beszámolóknak a közzétételével, megosztásával tulajdonképpen “…az alamizsnát az emberek előtt osztogatjuk, és kürtöltetnek maguk előtt, és szeretünk úgy imádkozni, hogy lássanak bennünket az emberek.” Szívük joga ezt gondolni… Mások mást gondolnak rólunk! Vannak ennél még jobban “odamondó” emberek is! Szabó Csaba testvér az érdi alkalom elején felolvasott egy levelet, amelyet egy olyan keresztény ember írt az érdi polgármesternek, aki eltökélte magában, hogy mindenáron tönkreteszi az Adullám szolgálatot, és Szabó Csabát. Ebben a levelében különféle cifra jelzőkkel illette Szabó Csabát, a szolgálatot ” destruktív szektának” titulálta, melyet Izraelből pénzelnek. (Remélem a próféta szólt belőle, és hamarosan áldott támogatókra lelünk a Szentföldön! ) A levelet a “családok védelmében” írta, és kérte a polgármestert, hogy tiltsa be a “szekta” tevékenységét. A nagycsaládosok ezzel szemben a hálájukat, és köszönetüket fejezték ki az Adullámnak, a tőlük kapott ruhaneműkért, amivel a közelmúltban segítették őket.

Komlói szolgálat
2010. 01.28.

Vajon mitől mondható egy keresztény közösség élőnek, és hatékonynak? Miféle kritériumoknak kell megfelelnie egy ilyen csoportnak  ahhoz, hogy ebbe a kategóriába kerülhessen? Rick Warren az általam is elolvasott “Céltudatos gyülekezet” c. könyvében számos választ adott erre a kérdésre. Talán, kedves olvasó, már a te fejedben is ott gyülekeznek a lehetséges válaszok.

20 éve vagyok keresztény, és Isten kegyelméből ez alatt az idő alatt az ország több pontján, számos gyülekezetben, és felekezetben jártam. Nem célom ítélkezni egyik felett sem, de nagyon kevés helyen éreztem úgy, hogy “felettük nyitva áll az ég, és a Mennyország fénye, és jó illata szinte akadálytalanul árad szét, és mindent betölt”. Hála Istennek találkoztam már olyan csoportokkal, amelyekben pozitív, természetfeletti erő munkálkodott, és emberekkel, akik sugározták ezt a jelenlétet és erőt.

Szabó Csaba meghívására az elmúlt hétvégén immár második alkalommal járhattam az Adullám OEH  komlói házi csoportjában. A Körtvélyesi lakótelep egyik panelházában a Görföl család látja vendégül hétről-hétre azokat a testvéreket, akik szeretik Jézust, és szívesen hallgatják az Igéjét. Egy népszerű közmondás szerint “kicsi a bors, de erős”. A komlói csoport jelenleg a létszámát tekintve még kicsi, ám Isten jelenléte igen nagy közöttük!

Most elmesélem mit tapasztaltam meg náluk.

Amikor először jártam a komlói Adullám csoportban az egyik testvérnő imakéréssel fordult hozzánk. Részletesen megosztotta velünk életének nehézségeit, és gondjait. Elmondta, hogy ami jelenleg a legnagyobb nehézséget okozza neki, az egy feldolgozatlan, megtört,  és rossz kapcsolat. Az ebből fakadó számos “rossz gyümölcs” lelki sebeket, és sérüléseket okoztak benne. Bárhogyan is küzd a benne lévő harag és fájdalom ellen, egyszerűen nem tud megbocsátani annak az embernek, aki annyi bánatot, és bajt okozott neki. A testvérnő arcán látszott a szenvedés, a sok fájdalom. Miközben beszélt együttérzés töltötte el a szívemet. Valami azonban nem hagyott nyugodni.

A lelkem mélyén egy érzés tört fel: a testvérnő nem is akar megszabadulni. Ez a jelenlegi “vesztes állapot”, a fájdalmai, és a gyötrelmei másokban szánalmat keltenek iránta. Ez a fajta figyelem pedig jól esik neki. Akármilyen fura, de talán még jól is érzi magát ebben… Szinte kedvenc “játékszerévé” vált az önsajnálat, és bezáródott körülötte az ördögi kör. Ugyanakkor, ha bocsánatot kérne, és egyúttal meg is bocsátana a neki fájdalmat okozó embertársának egyszerűen kiszabadulhatna ebből a rajta élősködő lelkületből. Mondanom sem kell, az adott helyzetben nem voltam meggyőződve arról, hogy a bennem felmerült gondolatoknak szabad áradást engedhetek-e. Ugyanis nem akartam én is fájdalmat okozni a testvérnőnek. Az alkalom végén, amikor már éppen indulni készültünk valami mégis arra indított, hogy lépjek oda hozzá, és őszintén osszam meg vele mindazt, ami vele kapcsolatosan bennem kialakult.

A szavaimat végighallgatta a testvérnő lánya is. A szemei szabályosan kikerekedtek a hallottaktól. Szerinte pontosan azt mondtam el az édesanyjának amit hallania kellett, és a megoldást ő is abban látta, hogy meg kell bocsátania.

Aztán eltelt két hónap…

Az elmúlt hét péntekén ismét a komlói csoportba vezetett az utam. Az alkalom elején Csaba testvér beszámolt a komlói testvéreknek az Adullámban történt új, pozitív fejleményekről. Beszélt nekik akülönböző gyülekezetekből, és csoportokból érkezett újabb meghívásokról, felkérésekről, a nyári balatoni táborról, és a most induló Adullám Bibliaiskoláról is, majd a csoport vezetőnek átadott egy alaptanításokat tartalmazó füzetet.  Mind a tanítófüzet, mind a Bibliaiskola a nemzetközi “Reach out for christ” szervezettől származik. A dicsőítés majd a tanítás végeztével az a testvérnő kért szót magának, aki a novemberi találkozásunkkor beszélt nekünk az életéről. Öröm ragyogott a szemeiben.

Istennek legyen hála, az elmúlt időszakban hatalmas, pozitív változások történtek az életében! Elmesélte nekünk, hogy azon a novemberi estén megváltozott az élete. Ugyanis Isten rajtam keresztül szólt hozzá. Már korábban is tudta, hogy mit kellene tennie, de azelőtt soha nem volt rá ereje. Amikor azon az estén – túltéve magamat az ellenérzéseimen – odaléptem hozzá, és elmondtam neki azokat a dolgokat valami megváltozott benne. Erőt, és világosságot kapott rá, hogy megtegye az első lépéseket a gyógyulása útján. Azóta találkozott azzal az emberrel, és rendezték a kapcsolatukat. Békesség van a szívében, és öröm! Azt is mondta, hogy ömlik rá az áldás! A legváratlanabb helyeken és helyzetekben tapasztalja meg Isten közelségét, szeretetét, és segítségét. Nem régen kapott egy számlát. Fizessen be 40.000 forintot. Ezek után is képes volt hálát adni, és bizalommal fordult Istenhez.

- Uram, Neked hatalmad van arra is, hogy előteremtsd számomra ezt a pénzt! Ámen!

Két nap múlva – számára azóta is rejtélyes módon – 40.000 forint érkezett a számlájára…

A beszámoló elején feltett kérdésre nekem az ÉLET ezt a választ adta. Ott élő a keresztény közösség, ahol örömmel fogadják, várják, és rendszeresen meghívják Isten Szellemét, ahol olvassák, és élik az Igét. Ahol szeretik egymást az emberek, és ahol engedik, hogy a Szentszellem vezesse, és formálja őket. Ez a keresztény testvérnő és a komlói kis csoport pont ilyen.

Dicsőség értük Istennek!

Ede

Felekezetközi Ébredési Alkalom Szegeden
2010. 01.22.

Ahogyan én láttam… Ede beszámolója

Olyan jó egy jó hírt továbbadni. Olyan jó másoknak örömet szerezni. Hála Istennek, ismét annak a szerepe hárult rám, hogy egyfajta modern „krónikásként” megosszam veletek az elmúlt hétvége öröm, és reményteli eseményeit, történéseit. Hiszem, hogy amik megtörténtek nem pusztán néhány hívő ember szellemi élményei voltak csupán, hanem ezek egyúttal erőteljes válaszok is a jelen kor számos égető kérdésére és kihívására. Még, ha önmagában véve nem is tűnhetnek olyan eget rengetően nagy dolognak, de mi másként értelmezhető, definiálható másként az, hogy több tucat, egymást egyáltalán nem, vagy csak alig ismerő magyar ember Isten Szelleme által egységre jut? Egységben, a Szentszellem által dicsőíti Istenét, hallgatja az Igét, kifejezésre juttatja, kiszólja, és kihirdeti a Jézusban való hitét reményét, és bizalmát, majd imában közbenjár másokért, közben Isten ereje körbejár, szabadít, gyógyít, erőt, új lendületet ad? Elgondolkoztam magamban… ha ez ilyen viszonylag kis méretekben ennyire hatékony, és ekkora változásokat képes indukálni, akkor vajon mi történne, ha ugyanez országos szinten is létrejönne?

Az elmúlt időszakban több olyan keresztény szerző írásába botlottam bele az interneten, akik meglehetősen nagy vehemenciával szapulták Krisztus testének jelenlegi állapotát, hiányosságait és gyengeségeit. Sajnos ehhez manapság nem is kell túl nagy tehetség. Hiszen, ha eléggé őszinték vagyunk… és szétnézünk magunkban… vagy magunk körül…

Nos, e kritikusok észrevételei közül többel is egyetértettem, (a szimpla, igazából élettelen vallásosság tömeges jelenléte, a hamis evangéliumok terjedése, az igazán átadott életű, elkötelezett hívek alacsony száma; az evangelizáció hiánya; a tanítvánnyá nevelés elmaradása; stb.) de az általuk sugalmazott, általánosító, negatív képpel semmi esetre sem. Hiszen Krisztus teste nem homogén, számos tagból áll össze, a kegyelem át és átjárja. Igenis vannak benne élő, mozgó, dinamikus részek is. És nem csak Dél-Amerikában, vagy Afrikában léteznek ilyenek, hanem már itt, Magyarországon is!

Ahogyan látom, ezek a szerzők az általuk felvetett problémákat egyszerűen csak az asztalra dobták, ám megoldási lehetőségeket nem ajánlottak fel. Nem értettem egyet azzal sem, hogy a kereszténységet, és a keresztényeket statikusnak,(valamiféle késznek, egésznek) és nem folyamatosan fejlődőnek, és változónak, és élőnek mutatták be. Az én látásmódomhoz inkább az utóbbi áll közel. Végső soron eme pennaforgatók nem tettek mást, mint a jól ismert, és kényelmes farizeusi, ítélkező álláspontból kiindulva „osztották az észt”. Írásaikat elolvasva néha erőteljes késztetést éreztem rá, hogy „visszaszóljak” nekik, hogy emlékeztessem őket arra, hogy nem csak az van ám, amit ők a maguk kis, vagy nagyméretű elefántcsonttornyaikból látnak, vagy amiről tudomásuk van. A „viadal” valamiért, valahogyan – hál’ Istennek – elmaradt. De tudtam, hogy a válasz előbb – utóbb úgyis megérkezik.

Testvérek!

Azért írom ezt a beszámolót, mert az ÉLET a fent említett problémákra – a maga módján – ezen a hétvégén több választ is adott! Erőteljest, valóságost, és hatékonyt. Én ezeket láttam, hallottam, és tapasztaltam! Dicsőség értük az ÉLET Urának! Örömmel tárom elétek a válaszokat. Akinek van füle a hallásra az hallja meg…

Persze most sokan vigyorodhatnak el kajánul magukban:
- No lám, itt egy újabb „észosztó”, na, lássuk, miféle csodaszert jön ránk tukmálni? Hiszen annyian annyiféle megoldással próbálkoztak már… Mert jól ismerjük azokat, akik a régi, jól ismertben, és beváltban, a tradíciókban, a „szent” hagyományokban, előírásokban, törvényekben, és „erőteljes” fundamentumokban hisznek. Vannak, akik éppen ellenkezőleg gondolkodnak, és nem vágynak múzeumi tárlatvezetésre, ezzel szemben valami újat, és frisset akarnak kitalálni, bevezetni. Vannak, akik a csendben keresik a „megfoghatatlant”, és a meditáció útján kívánnak ki és beteljesedni. Mások a hangerőben találtak meg a „megoldást”, így üvöltözve teszik a dolgukat. Maximális hangerővel hirdetik az Igét, és űzik a gonoszt, de még a keserűt is kifelé a tonikból… Vannak, akik csak öltönyben hajlandók megjelenni az ÚR színe előtt, és vannak, akik szerint az ÚR nem azt nézi, más a fontos Neki, így adott esetben akár Bermuda gatyában is készek előállni a jó hírrel.  Vannak, akik órákig tudnak Istenről beszélni nem kímélve a hallgatóság befogadóképességét, mások ritkán szólnak, de annak súlya van.

-          Szóval cimbora te mit hoztál?

Jelentem: semmi újat! Istent szeretném dicsérni elsősorban. Aki hűséges a kimondott szavához. Aki ma is ugyanaz, és ugyanazokra képes, mint régen. Ez már önmagában véve egy hihetetlenül jó hír!

Aztán olyanokról szólok, akik elmondhatják magukról: halott voltam, de élek! Igen! Természetfölötti a hitük, és szó szerint a hitből élnek! Aztán ők azok, akik kicsit ilyenek, egy kicsit olyanok… egyáltalán nem hibátlanok, és egyáltalán nem tökéletesek még, de Isten kegyelme által képesek megszólítani az embereket, képesek Krisztushoz vezetni őket, és belőlük közösséget alkotni. Abból a nehemiási szellemből itattak meg, amely az ÚR házának az építésével foglalatoskodóvá teszi az embert. Céljuk az, hogy tanítvánnyá formálják a „nyáj” tagjait, akik Isten szövetségeseiként élnek. Ugyanakkor, bár rendkívül sok nehézség övezi útjukat, sokan kárhoztatják munkájukat, sokan értik félre őket, mégsem adják fel, és továbbra is hűségesen haladnak előre. Isten pedig mindeközben ígéreteihez híven különféle erőteljes jelekkel, és csodákkal kíséri szolgálatukat.

Felekezetközi ébredési alkalom volt Szegeden.

Felekezetközi, mert minden újjászületett, és megtért testvért örömmel láttunk. Ébredési, mert nem „vallásoskodni” jöttünk össze. Istent nem valamiféle emberi előírás szerinti, zárt, előre megírt formákban kívántuk tisztelni, hanem a Szentszellem által, egységben, és szabadon.

Dicsőítettük Istent, amint a Szellem inspirálta. Figyeltünk minden rezdülésére. Dicsértük szavainkkal, nyelveken szólva, énekkel, és a Szellem ihlette új dalokkal is. Semmi nem fogható ahhoz az erőhöz, ami ilyenkor kiárad közöttünk. Sokan a dicsőítés közben szabadulnak meg gonosz kötelékeiktől, mások ilyenkor nyernek testi-lelki gyógyulást. Az Adullámban nagy hangsúly van fektetve arra, hogy a kenet akadálytalanul áradhasson. Többen voltunk együtt ezen a szegedi alkalmon több felől, de már ott, az alkalom elején, a dicsőítés során Isten Szelleme egységet hozott létre köztünk. Az Igehirdetésben Szabó Csaba evangélista, az Adullám OEH vezetője, valamint Csonka Olivér evangélista szolgáltak. A Szentszellem által inspirált, és a jelen korszakban aktuális üzenetet hallhattunk, melynek a tékozló fiú története adott alapot.

Az Igehirdetést követően szólásra emelkedett egy testvér, és egy igazi örömhírt osztott meg velünk.  Ő a „tékozló lány” apjaként is bemutatkozhatott volna. A lánya, bár hívőként nevelkedett, az évek során mesze került mind a földi, mind a mennyei „atyai háztól”. Kábítószerezni kezdett, közben rengeteg rossz dolog történt az életében. Helyzete annyira súlyossá vált, hogy kényszergyógykezelésre került sor, és zárt osztályra került. Édesapja a lányt tavaly elhozta egy a mostanihoz hasonló felekezetközi ébredési alkalomra, és arra kérte Szabó Csabát, hogy imádkozzon érte. Ezen az alkalmon én is jelen voltam. Édesapja bevezette a lányát az alkalomnak helyet adó helyiségbe. A lány fejét a földre szegezve megállt, és az alkalom végéig mozdulatlanul úgy maradt. Félelmetes látványt nyújtott. Nem kellett hozzá nagy tehetség, hogy az ember megállapítsa borzalmas, súlyos kötelékek nyomorítják ennek a lánynak az életét. Az alkalom végén Csaba az ÚR nevét segítségül hívva imádkozott a lányért. A szabadulásnak, a gyógyulásnak, és az életnek az Igéit szólta ki az életére. Mi a jelenlévők egy akaraton mondtunk Csaba imájára áment. Aztán hónapok teltek el… A lány állapota hullámzó volt. Egy idő után ismét kórházba került.  Aztán egy szép napon az édesapa telefonhívást kapott. Nem akart hinni a fülének… a telefon túloldalán a lánya beszélt. A hangja tisztán, élettel telien szólt, és ezt mondta:

-          Apa! Megtértem.

A lány azóta elhagyta a kórházat, mert már semmi keresnivalója nem volt ott. Munkába állt, és ÉL. Dicsőség Istennek!

A mondókám elején azt ígértem jó híreket fogok megosztani veletek, kedves olvasók, amelyek válaszok is a mai kor gondjaira, bajaira, kihívásaira. Most ítéld meg magad, hogy igazat beszéltem-e. Egység… természetfeletti hit… a Szentszellem kiáradása… dicsőítés… friss üzenet, és kenet… TŰZ, amely éltet, erőt ad, és formál… SZABADULÁS! GYÓGYULÁS! ÉLET! Nem ezek azok, amire mindenki vágyik? Ha úgy érzed neked is ezekre van szükséged örömmel várunk Istent kereső, dicsőítő, imádó alkalmainkra!